Mindig csak lemenni nehéz.

Ott már ismerős. Szag. Hangok, zajok, ostoba zene. Kulcs, víz, törölköző, telefon.  Bemelegítés, 15 perc futópad, zenehallgat, néha dühből rohan. Az jó. Szemben látom magam a hülye posztert borító üvegben, végiggördül a mellkasomon egy izzadságcsepp. Akkor jó.

Kar. Bicepsz, hátul látom a tükörben, minden feszül, szép. Az a pasi meg hogy néz ki már megint te jóisten! Miért csinálják ezt? Ennek a csajnak meg jobb a segge mint az enyém, bassza meg! Ma 5 kilóval menjen a bicepsz? 3X15?

Eszembejut Ő, lenyomom a 6-ossal, hátha jobban fáj, mint amennyire eszembejut. Nem jön be…  A hátam cuppog a műbőrön, fémes nyikorgás, emel, szorít, feszít. A sorozat utolsójánál leejtem a súlyt a csigán, nagyot szól, nyögés. 3X15 20-szal? Vagy 3X20 15-tel? Nagyon nehéz dolgok ezek.

Még 2…. Ő vajon edz épp most? Akivel van, az  szálkásabb, izmosabb, mint én?   Ne csináld! Akkor még 3. Mennyivel nyom vajon fekve? Akkor még ráteszek 5 kilót.

Látom izzadtan. Már láttam izzadtan… megint akarom, hozzáérni… akkor ma többet nyomok hasra, az sem segít.

Kardio…35 perc, bazira unom, de szar a tv, nem baj, már 495 kalória, akkor még 2 perc 16-oson, feszül, fáj. Nem fáj, még, már csak 10 perc, aztán szauna. Jó lesz.

Megcsináltam, megint legyőztem magam. Miatta vagy magam miatt jobban vajon? Telefon, hátha hívott, miért hívott volna, még sose hívott mikor itt vagyok.

Ha látna nyújtás közben, nagyon nagyon hajlékony vagyok…

Hagyd abba! Szédülök, víz… már mindjárt leülök. Jó. Szauna. Meleg, aki szemben ül, annak kicsit olyan a teste, mint Őneki, fáj. Még hozzá is hozzábújnék. Cseppek a bőrömön, viszket a fejem, tisztul a tüdőm, körülvesz a meleg. Jó.

Telefon, hátha hívott, miért hívott volna, még sose hívott mikor itt vagyok….

Acélból vagyok…